A Rögeszme Tigrisszem Ketrece

Valahol a lélek mélyén, ott, ahol a gondolatok kígyózó ösvényei összefutnak, ott épül fel a Rögeszme Tigrisszem Ketrece. Egy ragyogó, mégis fogva tartó építmény, ahol a félelem aranyszínű rácsai mögött az elvesztéstől való rettegés ordít. Évekig építettem, téglánként, egy-egy apró aggodalommal, egy-egy elszalasztott pillanattal, egy-egy kimondatlan szóval. Azt hittem, biztonságot nyújt, védelmet a fájdalomtól, de valójában csak egyre szűkebb térbe zártam magam. A Ketrec tigrisszem kövei vibráltak, visszatükrözve saját félelmeimet, megerősítve a gondolatot, hogy képtelen vagyok szabadulni. Aztán egy nap, egy váratlan találkozás során, egy idegen tekintetében megpillantottam a saját Ketrecem tükörképét. Megértettem, hogy a szabadság kulcsa nem kívül, hanem belül rejlik. A félelem, mint egy tigris, valóban félelmetes, de a szeretet és az önmagunkba vetett hit erejével megszelídíthető. A Ketrec lassan repedezni kezdett, ahogy elengedtem a ragaszkodást a kontrollhoz. A tigrisszem kövek elvesztették ragyogásukat, és a helyükön a remény csírái bújtak elő. Az ordítás halkabb lett, majd elcsendesedett. A szabadság íze pedig végre betöltötte a lelkemet.