A Sajnálkozás Holdkő Szilánkjai

A Holdkő szilánkjai csillognak a múlt homályában. Olyanok, mint a kimondatlan szavak, a meg nem tett lépések emlékei. A sajnálkozás egy alattomos árny, mely néha belopakodik a szívünkbe, és ott fészket rak. Nem a nagy, drámai dolgok miatt, hanem a kis, jelentéktelennek tűnő pillanatok elszalasztása miatt. Egy el nem küldött üzenet, egy elmulasztott találkozás, egy ki nem mondott bocsánatkérés. Ezek a parányi szilánkok aztán összeállnak, és egy nehéz páncéllá válnak a lelkünkön.

Emlékszem egy régi történetre egy idős asszonyról, aki élete vége felé rájött, hogy nem a nagy bukásai bántják igazán, hanem az a sok apró öröm, amit nem mert megélni. Azt sajnálta, hogy nem táncolt többet az esőben, nem nevetett hangosabban a barátaival, nem mondta el elég sokszor a szeretteinek, hogy mennyire fontosak neki. Ezek a Holdkő szilánkjai lettek a legnehezebbek számára.

Most, amikor a sajnálkozás árnya köréd kúszik, állj meg egy pillanatra. Nézz szembe vele, és kérdezd meg magadtól: mit tehetek most, hogy ne legyen több ilyen szilánk a jövőben? Talán most kell megtenned azt a lépést, amit eddig halogattál. Talán most kell elmondanod azt, amit eddig elhallgattál. Talán most kell megélned azt az örömöt, amit eddig elszalasztottál. Mert a Holdkő szilánkjai sosem tűnnek el teljesen, de a szeretet és a megbocsátás ragasztója enyhítheti a fájdalmukat.