A Szabadság Fehér Achát Szárnyai

Néha úgy érezzük, mintha ketrecben lennénk. Nem vasból, nem kőből épült falak közt, hanem láthatatlan korlátok, önmagunk teremtette rácsok között. Ezek a rácsok a megfelelési vágyból, a régi mintákból, a megszokás kényelméből fonódnak. És mi, foglyok, elfelejtjük, hogy a kulcs ott van a zsebünkben, a szívünk mélyén. A szabadság ugyanis nem külső állapot, hanem belső meggyőződés. Egy csendes igen önmagunknak, arra, hogy merünk mások lenni, hogy merünk hibázni, hogy merünk a saját utunkon járni, még ha az kanyargós is. Mint egy fehér achát, csiszolatlanul is magában hordozza a szépséget, úgy lakozik bennünk a szabadság magja. Csak el kell engedni a félelmet, hogy a szárnyaink esetleg nem bírnak el. Mert a szív sosem hazudik, a lélek pedig sosem téved. Merj repülni! A szél a szárnyaid alá kap, a nap pedig utat mutat.