A Szabadság Türkiz Madarai

Néha azt hisszük, a szabadság egy távoli sziget, ahová el kell jutnunk, egy hegycsúcs, amit meg kell másznunk. Pedig a szabadság nem egy hely, hanem egy állapot. Egy döntés. A pillanat, amikor elengedjük a múlt kötelékeit, a félelmeink árnyait. Mint mikor egy madár kilép a kalitkából, nem a távolság számít, hanem a szárnyak ereje és a bizalom a levegőben.

Emlékszem egy régi történetre egy aszkétáról, aki egész életében a tökéletességre törekedett. Lemondott minden örömről, szigorú szabályok közé szorította életét. Azt hitte, a szabadság az, ha legyőzi a vágyait. Egy napon, mikor már haldoklott, egy kisfiú odament hozzá és megkérdezte: "Miért ilyen szomorú a szemed, bácsi?" Az aszkéta elmondta neki az életét. A fiú csak mosolygott és azt mondta: "De bácsi, a szabadság az, hogy szereted a virágokat, érzed a nap melegét, és hallgatod a madarak énekét. Nem pedig az, hogy elzárkózol tőlük."

Akkor az aszkéta megértette, hogy egész életében egy aranykalitkát épített magának, amiben ő maga volt a fogoly. A szabadság nem a lemondásban, hanem a választásban rejlik. A választásban, hogy elfogadjuk a tökéletlenségeinket, hogy merjük szeretni önmagunkat és a világot olyannak, amilyen. Hogy engedjük a türkiz madarakat szabadon repülni a szívünkben.