A Személytelenség Kristály Tükörképe

A Személytelenség… sokszor félelmetes szó. Egyfajta elmosódás, a határok megszűnése, az én elvesztése réme sejlik fel bennünk. Pedig, ha merünk belenézni a tükörbe, megláthatjuk benne a valódi összetartozást. Nem a maszkok és szerepek mögé bújva, hanem a tiszta lélek szintjén. Egy nyári éjszakán, a csillagok alatt sétálva éreztem először igazán. Nem mint "én", aki aggódik, tervez, ítélkezik, hanem mint egy apró része a végtelen kozmikus táncnak. A fű susogása, a tücsök ciripelése, a távoli villámok fénye mind egyetlen, hatalmas zenemű részei voltak, és én is ott voltam, szervesen kapcsolódva. Ebben a pillanatban a félelmeim elillantak, és mély béke töltött el. Megértettem, hogy a személytelenség nem az én feladása, hanem az Én kiterjesztése a mindenségre. Ahol nincs különbség köztünk, csak a tiszta tudat egysége. Engedd el a szorítást, és merülj el a létezés áramlásában. Ott találod meg a valódi önmagad.