A Szenvedély Bíbor Labirintusának Szövése

A szenvedély... gyakran ítéljük el vakon, egy fékezhetetlen tűzként festve le, mely elhamvaszt mindent, ami útjába kerül. Pedig a szenvedély nem csupán láng, hanem szövőfonal is. Bíbor fonál, mely összeköti a szíveket, a pillanatokat, a lehetőségeket. Az igazság az, hogy a szenvedély az élet esszenciája, az a hajtóerő, ami kibillent a komfortzónánkból, ami alkotásra, teremtésre, mélyebb kapcsolódásra ösztönöz. De, mint minden erőteljes energiának, a szenvedélynek is szüksége van a megfelelő mederre. Ha a gyeplőt elengedjük, a bíbor fonál kusza csomóvá válhat, labirintussá, melyben eltévedünk, s önmagunk árnyékait kergetjük. A kulcs az, hogy tudatosan szőjük a szenvedélyünket, hogy megtanuljuk irányítani, hogy ne engedjük, hogy vakon vezessen. Helyette, vegyük kezünkbe a szövőszéket, és alkossunk belőle valamit gyönyörűt, valami tartósat, valami olyat, ami a lélek mélyéről fakad. Mert a valódi szenvedély nem pusztít, hanem épít. Nem éget, hanem melegít. Nem elvesz, hanem ad.