A Szerénység Jáspis Szirmányai

A nagyság néha olyan, mint a túlérett gyümölcs: leesik a fáról, mielőtt igazán élvezhetnénk az ízét. Annyira akarunk tündökölni, bizonyítani, hogy elfelejtjük, a valódi fény belülről árad, és nem a reflektoroktól függ. Egyszer egy idős kertész azt mondta nekem, a legszebb rózsák nem azok, amelyek a kiállításon nyernek díjat, hanem azok, amelyek csendben, szerényen bontják ki szirmaikat a kert mélyén, csak a méhek és a pillangók gyönyörködnek bennük. Az ő illatuk az, ami igazán betölti a levegőt. A szerénység nem gyengeség, hanem erő. Az az erő, amely lehetővé teszi, hogy meghalljuk a belső hangunkat, hogy ne a külső zajoktól függjön a boldogságunk. A szerénység az a jáspis szirmány, amely körbeöleli a szívünket, védve a hiúság és a nagyképűség mérgező sugaraitól. Tanuljunk meg csendben ragyogni, és hagyjuk, hogy a tetteink beszéljenek helyettünk. Mert a valódi nagyság a szerénységben rejlik.