A Szeretet Bíbor Koronája

Volt egyszer egy öreg remete, aki egy hegytetőn élt, messze a világ zajától. Egész életét a tudásnak szentelte, olvasott, elmélkedett, és kereste a választ az élet nagy kérdéseire. Egy nap, egy fiatal lány mászott fel hozzá, a szívében égő űrtől hajtva. "Mester" - szólt -, "olvastam a könyveidet, mindent tudsz a világról, de nem tudok szeretni. Nem értem a szeretetet. Mi az?"

A remete elmosolyodott, ráncai mélyebbek lettek a napfényben. "Gyermekem, a szeretet nem egy tudás, amit könyvekből lehet megszerezni. Nem egy képlet, amit meg lehet fejteni. Hanem egy tüzet, amit táplálni kell." Azzal felállt, és kiment a kis kertjébe. Egy apró, elhanyagolt rózsabokrot hozott vissza, melynek virágai szinte teljesen elszáradtak. "Ezt a bokrot nézd! Elfelejtettem gondozni. Nem adtam neki vizet, nem védtem a széltől. Így néz ki a szív, ha nem szeretik."

A lány szomorúan nézte a bokrot. "De hogyan táplálhatom a tüzet, ha nem tudom, hol van?"

A remete a szemébe nézett. "A szeretet nem kívülről jön, hanem belülről fakad. Az első lépés, hogy szeresd önmagad. Fogadd el a hibáidat, a gyengeségeidet, és ünnepeld az erényeidet. Légy kedves magadhoz, ahogy egy baráthoz lennél. Aztán, amikor a szíved megtelik szeretettel, az magától fog szétáradni a világra. A szeretet a nagylelkűség, a türelem, az elfogadás, és a megbocsátás gyakorlása. A szeretet nem egy érzés, hanem egy választás. Választás, hogy jót tegyél, hogy segíts másokon, hogy megbocsáss, és hogy elfogadj. Ez a szeretet bíbor koronája, amit a szívedre helyezhetsz."

A lány hónapokig gondozta a rózsabokrot a remetével, a szeretet egyszerű leckéit gyakorolva. A bokor kivirágzott, gyönyörű bíbor rózs