A Szeretet Karneol Vörös Lángja

A szeretet. Olyan sokszor emlegetjük, mégis, hányszor érezzük valódi, tiszta lángját? Nem a birtoklás vágyának tüzét, nem a félelemből táplálkozó ragaszkodást, hanem azt a feltétel nélküli, karneol vörös energiát, ami átjárja a létezés minden szegletét.

Egy nap egy idős asszony ült a tengerparton, nézte a hullámokat, és emlékezett. Emlékezett elvesztett szerelmére, a sok veszekedésre, a ki nem mondott szavakra. Keserűség ült a szívében, úgy érezte, sosem volt igazán szeretve. Egyszerre csak egy sirály szállt le mellé, és egy kis kavicsot pottyantott az ölébe. A kavics karneol vörös volt, és melegség áradt belőle. Az asszony ránézett a kavicsra, és megértette. A szeretet nem feltétlenül a romantikus kapcsolatokban rejlik. Ott van a napfényben, a tenger morajlásában, a madarak énekében, a barátok kedvességében, a család támogatásában. Ott van minden apró dologban, ami örömet okoz.

A szeretet nem egy hiány, amit be kell tölteni, hanem egy láng, amit táplálnunk kell magunkban. Ha megtanulunk szeretni önmagunkat, feltétel nélkül, akkor leszünk képesek valódi szeretetet adni és kapni. Akkor a karneol vörös láng elűzi a félelmet, a kétséget, és a keserűséget, és átadja helyét a béke és a harmónia érzésének.