A Szeretet Rodokrozit Látomásai

Ma a szeretet árnyékos oldalára nézek. Nem a romantikus lángolásra, nem a birtokló ragaszkodásra, hanem arra a fájdalmas pontra, ahol a szeretet önzővé válik. Ahol a szeretet nevében korlátozunk, irányítunk, birtokolunk. Látomásom volt: egy gyönyörű rodokrozit kristály, melynek rózsaszín ragyogása egyre fakóbb lett, ahogy vastag, szürke gyökerek tekeredtek köré, elszívva az éltető fényt. Ezek a gyökerek a félelmeink voltak, a bizonytalanságaink, a vágyunk, hogy a szeretett személyt a mi elképzeléseink szerint formáljuk.

Rájöttem, hogy a valódi szeretet nem a birtoklásban, hanem az elengedésben rejlik. Abban, hogy teret engedünk a másiknak a fejlődésre, a kibontakozásra, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az útjaik eltávolodnak a miénktől. Ahogy a rodokrozit kristály fölé magasodtam a látomásban, láttam, hogy a gyökerek elkezdenek elszáradni, ahogy a szeretet feltétel nélküli energiája átjárja a teret. A kristály rózsaszínje ismét élénkebb lett, ragyogóbb, mint valaha.

A szeretet nem bilincs, hanem szárny. Nem korlátozás, hanem szabadság. Engedjük, hogy a szeretetünk a másik felemelésére szolgáljon, ne pedig a fogva tartására.