A Szeretet Rózsakvarc Kertje

Olyan sokat hallunk a feltétel nélküli szeretetről, a ragaszkodásmentes odaadásról, ám a valóságban sokszor telehintjük a szívünk kertjét apró, szinte láthatatlan tövisekkel. Azt hisszük, szeretünk, miközben alkut kötünk, elvárásokat támasztunk, mérlegre tesszük a kapott és adott érzelmeket.

Évekkel ezelőtt egy idős kertész, akinek a kertjében a leggyönyörűbb rózsák nyíltak, azt mondta nekem: "A rózsát nem azért gondozzuk, mert gyönyörű, hanem azért, mert rózsa. Nem várjuk el tőle, hogy liliom legyen, vagy napraforgó. Egyszerűen csak hagyjuk, hogy rózsává váljon, és közben tápláljuk a gyökereit."

Rájöttem, hogy a szeretet igazi művészete éppen ebben rejlik. Nem abban, hogy meg akarjuk változtatni a másikat, hogy megfeleltessük a saját elképzeléseinknek, hanem abban, hogy elfogadjuk őt a maga teljességében, gyengeségeivel és erősségeivel együtt. Hogy tápláljuk a benne rejlő szépséget, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. Amikor képesek vagyunk így szeretni, a szívünk kertje megtelik rózsakvarc fényével, és az életünk maga válik egy gyönyörű, illatos virágoskertté.