A Szeretet Rózsakvarc Labirintusa

Emlékszem egy álomra, melyben egy rózsakvarc labirintus előtt álltam. Falai finoman derengtek, édes illatot árasztva, de út nem látszott. Egy hang suttogta: "A szeretet labirintusa ez. Minden sarok egy feltétel, minden kanyar egy elvárás. Csak az találja meg a kiutat, aki tiszta szívvel indul el, és elengedi a birtoklás vágyát."

Bátortalanul beléptem. Az első saroknál egy hang visszhangzott: "Szeretem, ha engedelmes." A következőnél: "Szeretem, ha megváltozik." A labirintus egyre szűkült, a falak nyomasztóan tornyosultak. Éreztem, hogy fulladozom a feltételek és elvárások között. Rájöttem, hogy nem szeretet ez, hanem egy torz tükörképe.

Ekkor eszembe jutott a hang, mely a tisztaságról beszélt. Letettem a feltételeimet, elengedtem a vágyat, hogy a másikat irányítsam. Ahogy minden elvárás lepergett rólam, a rózsakvarc falak elhalványultak, átlátszóvá váltak. Egy távolabbi ponton megláttam a fényt, a kijáratot. Megértettem, hogy a szeretet nem labirintus, hanem egy tágas tér, ahol a szív szabadon szárnyalhat, feltételek nélkül. Csak a feltételek teszik labirintussá.