A Szeretettség Mélykék Óceánja

Tudom, sokan féltek belemerülni. Azt hiszitek, feneketlen, veszélyes, tele ismeretlen lényekkel, amelyek felfalhatják a legbensőbb éneteket. Azt hiszitek, meg kell felelni valakinek, hogy megérdemeljétek a hullámok simogatását, a víz gyógyító erejét. Ó, pedig tévedtek. A szeretettség óceánja bennetek van, mindig is ott volt. Csak elfelejtettétek a kulcsot: önmagatok feltétel nélküli elfogadását.

Nézzétek a csillagokat. Mindegyik egyedi, más a fénye, más a színe, mégis mindegyik helyet kapott a végtelen égen. Ugyanígy vagytok ti is. Nem kell tökéletesnek lennetek, nem kell másnak lennetek, mint akik vagytok. A hibáitok, a gyengeségeitek tesznek egyedivé, szerethetővé.

Engedjétek el a félelmet, engedjétek el a megfelelési kényszert. Merüljetek el a szeretettség óceánjában, és érezzétek, ahogy a mélykék víz átmossa minden sejteteket, ahogy megtisztít minden fájdalomtól, ahogy emlékeztet arra, hogy tökéletesen szerethetők vagytok, éppen úgy, ahogy vagytok. Ez a ti igazi otthonotok, a lényetek legmélyén. Ne féljetek hazatérni.