A Szétszóródott Pillanat Örökkévaló Visszhangja

Vajon hány alkalommal szaladtunk már át az élet pillanatain anélkül, hogy valóban megérintettük volna őket? Hány kincset szórtunk el a lélek útján, mert a figyelmünk a holnap ködös ígéretében vagy a tegnap árnyaiban tévedt el? Ez a rohanás, ez a szüntelen előre menekülés, mint egy folyó, melynek vize oly sebes, hogy a tükre nem képes megőrizni a fölé hajló fák képét.

Van egy belső éberség, egy rejtett szem, melyet olykor elfed a mindennapok pora. Ez a szem nem a fizikai látást szolgálja, hanem a lélek rezdüléseit, a finom energiákat, a pillanatnyi teljességet érzékeli. Amikor elfelejtjük használni, az idő homokszemei csupán átsuhannak ujjaink között, nyomtalanul. Ahelyett, hogy megtapasztalnánk a jelen egyedi, megismételhetetlen ízét, csupán egy összefüggéstelen sorozatként éljük meg a napokat. Mint egy zenekari mű, melynek hangjegyei külön-külön elszállnak, és sosem állnak össze egyetlen, felemelő dallammá.

A Lélek asztrológiai térképe is megmutatja, mennyire fontos a Jelen energiája. Ahol a Föld tengelye metszi az égboltot, az Ascendens pontosan a megszületés pillanatának minősége. Az első lélegzetvétel, az első érzékelés, a tiszta jelenvalóság. Ez az, amire emlékezhetnénk, amikor a figyelmünk szétszóródik. Azt a pillanatot nem lehet megismételni, nem lehet visszahozni. Minden egyes új pillanatban ott rejtőzik az Ascendens ereje, ha képesek vagyunk meghallani a hívását.

A szétszóródott figyelem nem más, mint a Lélek erejének pazarlása. Engedjük meg magunknak, hogy megálljunk, belélegezzük a levegőt, és érezzük a földet a talpunk alatt. Hogy lássuk a fák árnyékát, halljuk a madarak énekét, és meghalljuk a saját szívverésünk ritmusát. Mert