A Szétszórtság Citrin Szilánkjai

Olyan ez, mintha egy ragyogó citrintörés darabjai lennénk. Apró, élettel teli szilánkok, melyek mind külön irányba indulnak, fényüket szórva a világba. Egyik a karrier csúcsára vágyik, a másik a tökéletes párkapcsolatra, a harmadik a spirituális megvilágosodásra, a negyedik pedig csupán egy csendes délutánra, egy bögre teával.

És ebben a szétszórtságban, ebben a látszólagos káoszban rejlik a lehetősége az egésszé válásnak. Mert ha ahelyett, hogy görcsösen próbálnánk egyetlen, tökéletes citrinkristályként tündökölni, elfogadjuk a töredezettségünket, akkor megláthatjuk, hogy minden egyes szilánk egyedi és értékes. Mindegyik a maga módján adja hozzá a ragyogást a világhoz.

Talán a Hold is épp ezért változik: néha teljes, néha fogyó, néha pedig szinte láthatatlan. Mintha emlékeztetne minket, hogy a teljességhez vezető út a változékonyság elfogadásán keresztül vezet. Engedjük meg magunknak a szétszórtságot, de ne felejtsük el, hogy a szilánkok összetartoznak. Együtt alkotnak egy nagyobb képet, egy ragyogó, sokszínű mozaikot. A mi mozaikunkat. És ez a mi lényegünk, a mi szépségünk, a mi tökéletlenségünk. Pontosan úgy jó, ahogy van.