A Szív Labirintusának Aranypora

Elveszettnek érezted már magad valaha a saját szívedben? Mintha egy végtelen labirintus kanyarulatai között bolyonganál, ahol minden egyes fal a múlt emlékeivel van kirakva, minden egyes sarok egy lezáratlan történetet rejt. Én igen. Sokáig kerestem a kiutat, azt hittem, van egy helyes ösvény, egyetlen aranyfonál, ami elvezet a megoldáshoz. Aztán egy nap, a labirintus közepén, egy aprócska aranyport vettem észre a padlón. Ragyogott, hívogatott. Követtem. Nem a kiúthoz vezetett, hanem egy tükörhöz. Ott álltam én, a kereső, a bolyongó, és megláttam, hogy a labirintus maga vagyok én. Minden egyes fal, minden egyes történet, minden érzés, ami valaha átsuhant rajtam. És ekkor értettem meg: a kiút nem kifelé vezet, hanem befelé. A szív labirintusában nem elveszni kell, hanem megtalálni önmagunk minden egyes darabját, elfogadni, szeretni, és az aranypor, ami végigvezet, az a saját, soha el nem múló szeretetünk önmagunk iránt. Csak így tudjuk kitágítani a labirintus falait, csak így tudjuk otthonná varázsolni.