A Szív Tükrének Homályos Fátyla

Sokszor hisszük, hogy minden titok a külvilágban rejtezik, a csillagok rendeződésében, a sors kifürkészhetetlen ösvényein. Pedig a legnagyobb, legmélyebb misztérium a saját szívünkben lakik. Előfordult már veled, hogy egy ébredés után, vagy egy csendes meditáció pillanatában, rád tört a felismerés, hogy valami régóta benned élő érzés, egy meg nem nevezett szorongás, vagy egy elfojtott vágy, végre nevet kapott? Mintha a Lélek Házának régóta zárva tartott kamrájába hirtelen fény szűrődne be, és felfednéd azt a poros sarokot, melyet eddig gondosan elrejtettél magad elől.

Ez az érzés, ez a belső tisztulás, mint a tükör, amelyen évtizedek pora rakódott le, és egy napon elkezded finoman letörölgetni. Ahogy a porréteg vékonyodik, úgy válik egyre tisztábbá a kép, amit visszatükröz. Nem a külvilágot látod meg benne, hanem önmagad legigazibb esszenciáját, a félelmek, a vágyak, a csendes örömök és a mély fájdalmak mozaikját. A Szív Tükrének Homályos Fátyla az, ami elválaszt minket ettől az önazonos képtől, attól a tiszta pillanattól, amikor felismerjük, hogy kik is vagyunk valójában. Nem az, akinek a világ látni akar, nem az, akinek mi magunk mutatni szeretnénk magunkat, hanem az, aki a legmélyebb, legcsendesebb rétegeinkben lakozik.

Ez a felismerés gyakran fájdalommal jár, mint amikor egy sebhelyet először érint meg a gyógyító fény. De a fájdalom mögött ott rejlik a gyógyulás ígérete, a növekedés lehetősége. A bolygók állása, az aktuális asztrológiai konstellációk csupán segítő jelzőtáblák lehetnek ezen az úton, de a valódi munka, a valódi tisztítás, mindig belül zajlik. A Jupiter, a növekedés bolygója, segíthet kiszélesíteni a látásmódunkat, de a Szaturnusz