A Szívós Szeretet Borágó Virágai

A kertemben borágó virágzik. Apró, égszínkék csillagok, melyek a legzordabb talajon is megélnek. Régen bosszankodtam rájuk, mert elszórják a magjaikat, és mindenhova benövik magukat. Aztán rájöttem, ez a lényegük. A borágó nem finnyás. Nem válogat. Egyszerűen csak van. Növekszik, virágzik, és szívósan ragaszkodik az élethez, még akkor is, ha a körülmények mostohák.

Eszembe jutott egy régi kapcsolatom. Tele volt drámával, konfliktusokkal, és talán mindketten azt hittük, hogy a szenvedés valami mély érzés jele. Pedig a valódi szeretet nem feltétlenül lángol. Néha csendes, mint a borágó virága. Megbújik a hétköznapokban, kitartóan gyökerezik a nehézségek közepette, és nem vár elismerést. Egyszerűen csak ott van. Támogat, vigasztal, és erőt ad, még akkor is, ha nem vesszük észre. Talán épp azért nem vesszük észre, mert annyira természetes, annyira része az életünknek.

A borágó emlékeztet, hogy a szívós szeretet a legértékesebb ajándék. Nem feltétlenül látványos, de mély és tartós. Nem tűz, hanem parázs, ami lassan, de biztosan melegíti a lelkünket. Engedjük, hogy a szívünkben is borágó virágozzon. Szívósan, kitartóan, és feltétel nélkül.