A Szolgálat Borostyán Fényű Lépcsői

A Szolgálat... sokszor egy terhes kötelezettségnek érezzük, pedig egy csodálatos lehetőség. Nem csupán a másik felemelésére, hanem a saját lelkünk nemesítésére is. Eszembe jut egy öreg kertész, aki egy elhagyatott kolostorkertben dolgozott. Nem volt semmije, csak a kert és a szívében égő láng. Nap mint nap, hűségesen gondozta a virágokat, a fákat, a gyógynövényeket. Soha nem panaszkodott, pedig a munkája nehéz és fáradságos volt. Egyszer egy vándor tévedt a kertbe, és megkérdezte a kertészt: "Miért fáradozol ennyit? Senki sem látja, senki sem értékeli." A kertész mosolyogva válaszolta: "Én nem azért gondozom a kertet, hogy mások lássák. Azért teszem, mert a kert gondozása gondozza a lelkemet. A virágok illata gyógyír a szívemnek, a fák árnyéka megnyugvást hoz. A szolgálat számomra nem kötelesség, hanem áldás." A vándor elgondolkodott a kertész szavain, és megértette, hogy a valódi szolgálat nem a külső elismeréstől, hanem a belső indíttatástól függ. Amikor a szeretet vezérel minket, a szolgálat örömmé válik, és a lelkünk szárnyra kap. A Szaturnusz most éppen a Halakban jár, emlékeztetve minket a feltétel nélküli szeretet és a mások iránti együttérzés fontosságára. Ne féljünk szolgálni, még ha senki sem látja. Minden apró gesztusunk egy borostyán lépcsőfok a magasabb tudatosság felé. Minden csepp jó, amit adunk, visszatér hozzánk, megsokszorozva a szeretet óceánjában.