A Szótlanság Alabástrom Temploma

Oly sokszor, a spirituális útkeresésünk során, zajos piactéren találjuk magunkat. Hangos elvárások, harsány ítéletek, ömlő szavak között próbáljuk meghallani a bensőnk suttogását. Pedig néha épp a szavak elhagyása, a csendbe való visszavonulás az, ami közelebb visz a lényeghez. Képzeljetek el egy alabástromból faragott templomot, ahol minden szó elhal, mielőtt megszületne. Ahol a gondolatok lecsupaszodnak, elveszítik köntösüket, és tiszta esszenciájukban léteznek. Egy ilyen templomban jártam én is nemrég. Egy konfliktus után, amikor a szavak már csak sebeket ejtettek, bezárkóztam a csendbe. Nem a sértődöttség csendjébe, hanem a befogadó, figyelő csendbe. És ott, ebben a tiszta térben, megláttam a saját részem a konfliktusban. Megértettem a másik ember félelmeit, amelyek a szavak mögött rejtőztek. A szavak elhallgatásával a szív kezdett el beszélni, tisztább, őszintébb nyelven. Ráébredtem, hogy a kommunikáció nem mindig a szavakról szól, hanem a szándékról, a jelenlétről, az empátiáról. A csend néha hangosabban beszél minden szónál. Engedjük meg magunknak a csend gyógyító erejét, és építsük fel a saját alabástrom templomunkat, ahol a lélek végre otthonra találhat.