A Szótlanság Gyöngyház Kapuja

Sokszor azt hisszük, a szavak hordozzák a legnagyobb erőt. Pedig a csend, a szavak nélküli tér sokkal többet rejt. Emlékszem, egy idős mesterhez zarándokoltam el, tele kérdésekkel, dilemmákkal. Órákig vártam rá a kertjében, a nap lassan tűnt el a horizonton. Amikor végre elém állt, csak a szemébe nézett, és nem szólt semmit. Én is hallgattam. Ebben a szavak nélküli csendben hullottak le rólam a felesleges gondolatok, mint a száraz levelek az őszi szélben. A kérdéseim súlya elpárolgott, és a helyüket egyfajta mély megértés töltötte be. Rájöttem, hogy a válaszok bennem voltak, csak a zaj álcázta őket. A Szótlanság Kapuján átlépve, a belső bölcsesség forrásához jutottam. Azóta tudom, hogy néha a legjobb, amit tehetünk, hogy csendben maradunk, és hallgatunk a szívünkre. Mert a lélek néha csak így hallható. A csendben.