A Szűkösség Krizokolla Kútja

Olyan ez, mintha a lélek kertjében egy elapadhatatlan forrás lenne, ami mégis időről időre kiszáradni látszik. A krizokolla köve, ez a földanya színeit hordozó ásvány, emlékeztet arra, hogy a bőség nem a külső körülmények függvénye. Nem a pénztárca vastagságától, a barátok számától, vagy a sikeres projektek sorától függ, hanem egy belső állapot. A szűkösség, a hiány érzése pedig egy olyan mentális konstrukció, amit mi magunk építünk fel.

Emlékszem, egy alkalommal épp egy nehéz időszakban éltem. Mindenhol akadályokat láttam, képtelen voltam meglátni a lehetőségeket. Mintha egy láthatatlan kéz szorította volna a torkomat, és nem engedett volna szabadon lélegezni. Egyik reggel, meditáció közben, megjelent előttem egy kép: egy sivatag közepén egy mély, krizokollával kirakott kút. A kút vize zavaros volt, iszapos, és alig szivárgott belőle valami. Éreztem, hogy ez a saját lelkem tükörképe.

Hosszú időbe telt, mire rájöttem, hogy a kút vize azért zavaros, mert folyton a múltat kavarom fel. A régi sérelmek, a be nem teljesült álmok iszapja ült a kút alján. Ahhoz, hogy a tiszta, bőséges forrás újra működésbe lépjen, először is el kellett engednem mindazt, ami már nem szolgált engem. Meg kellett bocsátanom magamnak és másoknak, el kellett fogadnom a jelen pillanatot, és hittel kellett fordulnom a jövő felé. Amikor végre sikerült elengednem a régi terheket, a kút vize kitisztult, és a krizokolla kövek ragyogóan visszatükrözték a nap fényét. Megértettem, hogy a bőség bennem van, és csak arra vár, hogy felszabadítsam. A krizokolla emlékeztet: a valódi gazdagság nem a birtoklásban, hanem a megosztásban rejlik. A szűkösség pedig csupán egy illúzió, amit a szeretet és a hála erejével feloldhatunk.