A Tehetetlenség Achát Béklyói

A tehetetlenség néha olyan, mint egy nehéz achátból font béklyó, ami a csuklóinkra tekeredik. Nem fáj, nem szorít, mégis megakadályozza, hogy felemeljük a kezünket, hogy cselekedjünk. Érezzük a világ súlyát a vállunkon, látjuk a megoldásokat, de valami visszatart. Mintha a sors egy láthatatlan hálóval kötözne le bennünket. Én is jártam ebben a labirintusban, ahol minden lépés visszhangzott a saját gyengeségemmel. Figyeltem a Nap járását, a Hold fázisait, kerestem a csillagokban a választ, de csak a csönd fogadott. Aztán egy nap, egy apró repedés jelent meg az achátban. Nem tudom, mi okozta - talán egy váratlan nevetés, egy kedves szó, vagy egy álom, amiben repülni tanultam. De a repedés ott volt, és egyre nagyobb lett. Rájöttem, hogy a tehetetlenség nem egy külső erő, hanem egy belső meggyőződés. Egy hamis hit, hogy nem vagyunk elég erősek, elég okosak, elég jók. A béklyó nem a csuklóinkat, hanem a lelkünket fogja. Ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, nem a béklyót kell szétzúznunk, hanem a hitet kell megváltoztatnunk. El kell hinnünk, hogy bennünk lakozik az erő, a bölcsesség és a szeretet, ami képes legyőzni a sötétséget. A repedésen át beszűrődő fény emlékeztetett erre. És tudom, hogy ez a fény benned is ott ragyog. Csak engedd, hogy utat törjön magának.