A Tett Halvány Lila Párlata

Oly sokszor tervezzük meg az életet, gondosan felvázolva az egyes lépéseket, mintha egy sakktáblán mozgatnánk a bábukat. Ám az univerzum nem mindig hajlandó a mi szabályaink szerint játszani. Amikor a tervezésbe kapaszkodunk, és félünk elengedni a kontrollt, akkor éppen a valódi élet esszenciáját szalasztjuk el: a spontaneitást, a lehetőséget, hogy a lélek a maga útján vezessen minket. És mi van akkor, ha a “helyes” döntés helyett a “jó” döntést kell meghoznunk?

Ma egy régi barátom keresett meg, aki egy számára kínos helyzetben találta magát. Tervezte a jövőt, ám a sors közbeszólt, és most ott áll, egy váratlan kanyarban. Elmondtam neki, amit én is nehezen tanultam meg: néha a tétlenség a legnagyobb hiba. A bátorság nem azt jelenti, hogy sosem hibázunk, hanem azt, hogy merünk lépni, még akkor is, ha félünk. Merjük megélni a pillanatot, és bízzunk abban, hogy a tett, még ha apró is, elindít egy lavinát, mely végül a helyes irányba terel minket. A tett, mint halvány lila párlat, átszűrődik a félelmen, és a lélek mélyéről táplálkozik.