A Tévutak Ezüstös Kígyótekervényei

Talán furcsának tűnik, hogy a tévutakat méltatom. Pedig higgyétek el, van bennük valami gyönyörű, valami tanulságos, ami túlmutat a csalódáson és a zsákutcán. Képzeljétek el, ahogy egy folyó kanyarog a hegyek között. Nem egyenesen halad a tenger felé, hanem kerülőutakat tesz, időnként zsákutcákba fut, kiszélesedik, majd újra összeszűkül. Ugyanígy van az életünk is. Néha azt hisszük, tudjuk, merre tartunk, aztán valami közbejön, letérünk a kijelölt útról, és egy teljesen új ösvényen találjuk magunkat.

Emlékszem, egyszer egy idős asztrológus mesélte, hogy a Holdnak is vannak „vakfoltjai”. Azok a területek a horoszkópban, ahol a komfortzónánkból kilépve szembesülünk a félelmeinkkel, a gyengeségeinkkel. Ezek a „vakfoltok” sokszor tévutaknak tűnnek, de valójában lehetőséget adnak a fejlődésre, az önismeretre. Ha nem tévedünk el, ha nem próbálunk ki valami újat, ha nem kockáztatunk, sosem fogjuk igazán megismerni önmagunkat. A tévutak tehát nem kudarcok, hanem leckék, melyek segítenek eligazodni az élet labirintusában. Fogadjuk őket szeretettel, és tanuljunk belőlük, mert végső soron ők vezetnek vissza az igazi önvalónkhoz.