A Tiszta Szív Lótusz Virága

Azt mondják, a világ zajában nehéz meghallani a szívünk igaz szavát. Pedig ott van az, csendesen dobog, mint egy apró harangjáték a szélben. Az irigység zöld mérge azonban képes elfedni ezt a finom dallamot, eltorzítani a tiszta szándékot. Emlékszem, mikor először éreztem ezt a sötét árnyat a lelkemben. Egy barátom sikere láttán, akit addig őszintén szerettem és tiszteltem, hirtelen valami furcsa, maró érzés fogott el. Kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam mellette.

Éjszakákon át forgolódtam, kínzott a gondolat, hogy miért nem én értem el azt, amit ő. Majd egy nap, egy régi mester szavai jutottak eszembe: "Az irigység nem más, mint a saját fényed elfojtása." Akkor értettem meg, hogy nem a barátom sikere okozta a fájdalmat, hanem az, hogy nem mertem hinni a saját képességeimben. Mint egy sáros tó, úgy volt a lelkem, és a lótusz, ami benne lakozott, nem tudott kibontakozni. Elkezdtem hát tisztítani a vizet. Megbocsátottam magamnak a gyengeségemet, és elkezdtem fókuszálni arra, ami engem boldoggá tesz. Lassan, de biztosan, a zöld méreg fakulni kezdett, és helyét a tiszta öröm vette át. Megtanultam örülni a barátom sikereinek, mert rájöttem, hogy az ő boldogsága az én boldogságom is. A lótusz pedig, kitisztulva a sártól, végre virágba borult a szívemben.