A Tökéletlenség Borarany Ecsetvonásai

A tökéletesség illúziója kísért minket. Mintha egy láthatatlan mércével mérnénk magunkat, és mindig elmaradnánk attól, ami "elég jó". Pedig a repedésekben szivárog be a fény, a hibákban rejtőzik az egyediségünk. Emlékszem, egy régi japán művész, Kintsugi mestere mesélte, hogy a törött kerámiát arannyal forrasztja össze. Nem rejti el a törést, hanem kiemeli, nem hibát lát, hanem lehetőséget. Azt mondta, a tárgy nem kevesebb, hanem több lesz általa. Mint egy régi lélek, aki sok vihart megélt, de a sebek helyén virágzik a bölcsesség. Az őszinte elfogadás a kulcs. Elfogadni a pillanatnyi valóságot, a bennünk rejlő hiányosságokat, és tudni, hogy ezek a "hibák" tesznek minket azzá, akik vagyunk. Minden vonás, minden árnyék a mi történetünk része, borarany ecsetvonások a lélek vásznán. Nem kell tökéletesnek lenni, elég ha önmagunk vagyunk, teljes valónkban, a töréseinkkel és az arannyal együtt.