A Tökéletlenség Gyémánt Szikrái

Olyan régóta igyekszem csiszolni magamon a tökéletesség látszatát. Azt hittem, a ragyogásom attól függ, mennyire sikerül elrejteni a hibáimat, a repedéseimet. Aztán egy napon, egy kietlen, szürke reggelen, amikor a Hold éppen a Skorpió jegyében járt, ráébredtem, hogy épp azok a "tökéletlenségek" tesznek igazán egyedivé. A bennem lévő törések teszik lehetővé, hogy a fény, az igazi fény behatoljon. A gyémánt is csak akkor szikrázik, ha a felszíne nem makulátlan, hanem éppen a legkisebb egyenetlenségek szórják szét a fényt.

Ma már nem félek megmutatni azokat a részeket, amiket korábban rejtegettem. Nem szégyellem a botlásaimat, mert tudom, hogy azok formáltak azzá, aki vagyok. A tökéletlenség nem gyengeség, hanem erő. Egy lehetőség arra, hogy a lélek igazi szépsége ragyogjon. És néha, nagyon ritkán, a tükörbe nézve mintha már látnám is azt a ragyogást. Nem a hibátlan arcot, hanem a bennem élő gyémánt szikrázó fényét.