A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsa

Néha, a lélek kertjében a leggyönyörűbb rózsák azok, melyek szirmai nem tökéletesen egyenletesek. Nem a hibátlan, katalógusból kimásolt szépség ragadja meg a tekintetet, hanem a sajátos, a megismételhetetlen. A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsája éppen ilyen. Nem törekszik arra, hogy más legyen, mint ami. Nem akarja elrejteni a napégette foltokat, a viharok tépte szélét. Büszkén viseli az élet nyomait, mert tudja, hogy azok teszik őt egyedivé.

Én sokáig más rózsakertjét irigyeltem. Ahol minden virág szabályosan fejlődött, illatos volt és sosem hervadt. Azt hittem, csak akkor lehetek elégedett, ha az én kertem is olyan. De a lélek kertje nem egy gyári futószalag. Ott minden virág a saját ritmusában nyílik, a saját színeiben pompázik.

Amikor elfogadtam, hogy az én rózsáim nem lesznek soha tökéletesek, akkor értettem meg a valódi szépség lényegét. A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsa emlékeztet arra, hogy az élet nem a hibátlanságról szól, hanem arról, hogy megtanuljunk szeretni önmagunkat a tökéletlenségeinkkel együtt. Mert abban rejlik a valódi ragyogás. A bennünk lévő, megismételhetetlen csoda. Engedd virágozni a saját rózsáidat, pont úgy, ahogy vannak.