A Tökéletlenség Smaragd Harmóniája

Oly sokáig kerestem a tökéletest. A tökéletes barátot, a tökéletes munkát, a tökéletes napot. Görcsösen igyekeztem kiküszöbölni minden hibát, minden apró csorbát. Azt hittem, a tökéletesség maga a boldogság kulcsa. Egy nap, egy öreg kertészhez tévedtem. A kertjében gyönyörű rózsák nyíltak, de volt köztük egy, melynek szirmait egy bogár megrágta. Én, a tökéletesség megszállottja, azonnal rávillantottam a hibára. A kertész elmosolyodott. "Látod, gyermekem, ez a rózsa nem tökéletes a te szemedben. De nézd csak! Mégis ez vonzza a méheket a leginkább. Mert a természetben nincs tökéletesség, csak harmónia. A harmónia pedig a tökéletlenségek szimfóniája." Akkor értettem meg. A tökéletesség nem a cél, hanem a békés elfogadása annak, ami van. A hibáink tesznek minket egyedivé, szerethetővé. A tökéletlenségünkben rejlik az igazi erőnk, a lehetőség a növekedésre, a fejlődésre. Most már nem a tökéletest keresem, hanem a harmóniát. A saját, smaragdzöld harmóniámat, melyben minden csorba a helyén van, és egy gyönyörű, egész képet alkot.