A Túlterheltség Füstkvarc Burája

Éreztem, ahogy a Füstkvarc burája egyre szűkebbé válik körülöttem. Ezt a követ védőpajzsként szoktam használni, amikor túl sok impulzus ér, amikor a világ zajai szinte megbénítanak. Most azonban fogollyá váltam benne. A teendők végtelennek tűnő listája, a családi elvárások, a munkahelyi kihívások mind-mind a burán belül visszhangoztak, felerősödve, torzítva.

Egyik este, mikor már azt hittem, megfulladok a saját gondolataimban, eszembe jutott egy régi történet egy mester és tanítványa találkozásáról. A tanítvány panaszolta, hogy túl sok feladatot kap, hogy képtelen mindent elvégezni, hogy a teher alatt összeroppan. A mester csendben fogott egy korsót és teletöltötte vízzel. Aztán lassan, egyenletesen elkezdett kavicsokat dobálni a korsóba. A víz elkezdett kifolyni. "Látod?" - kérdezte a mester. "Minél többet akarsz beletuszkolni, annál többet veszítesz el." A tanítvány értette.

Én is megértettem. A Füstkvarc segít elszigetelni a külvilágot, de nem oldja meg a problémát. Meg kell tanulnom szelektálni, elengedni azt, ami nem szolgál, és a bennem rejlő teret a valóban fontos dolgoknak szentelni. Levenni a terhet, lélegezni, és emlékezni: nem kell mindent egyszerre. Elég egy lépés is. A Füstkvarc burája nem börtön, hanem egy pillanatnyi menedék, egy lehetőség a rendezésre, mielőtt újra a világba lépek.