A Türelem Ametiszt Csendje

Néha azt hisszük, az élet egy rohanó folyó, melynek sodrásában elveszítjük önmagunkat, ha nem kapkodunk. Pedig a valódi bölcsesség a folyó partján ülve, a csendben rejlik. A türelem nem passzivitás, nem beletörődés. A türelem az a képesség, hogy megadjuk az időt a dolgoknak, hogy kivirágozzanak. Mint az ametiszt kristály, melynek mély lila színe lassan, évezredek alatt alakul ki a föld mélyén, úgy a mi életünk is egy folyamat. Nem siettethetjük a naplementét, ahogy nem kényszeríthetjük ki a rózsa bimbójának kinyílását sem. Mindennek megvan a maga ideje. Amikor türelmetlenek vagyunk, valójában saját belső feszültségünkkel harcolunk. Megpróbáljuk irányítani a folyót, pedig a folyó a maga útját járja. Engedjük el a kontrollt, lélegezzünk mélyeket, és figyeljük a csendet. A csendben ott van a válasz, ott van a megoldás. A türelem nem hiánya a cselekvésnek, hanem a cselekvés bölcsessége. Tudni, mikor kell lépni, és tudni, mikor kell várni – ez a mesterség. A türelem az ametiszt csendje, mely segít meghallani a szívünk igaz hangját a zűrzavarban.