A Türelem Ametiszt Szirmainak Nyílása

A türelem...oly sokszor halljuk e szót, mintha egy könnyen megszerezhető erény lenne. Pedig a türelem nem egy tárgy, melyet a polcról levehetünk, hanem egy virág, melynek gondozása, táplálása hosszú időt és odafigyelést igényel. Emlékszem, egyszer egy barátom, aki heves természetű, panaszkodott, hogy képtelen kivárni, amíg egy projekt gyümölcsöt terem. "Olyan, mintha egy ametisztbe zártak volna, mely nem enged kiszabadulni!" - mondta. Ekkor hirtelen egy kép jelent meg előttem: egy ametisztből formált rózsa, mely lassan, szirmonként bontakozik ki. A türelem ugyanis pont ilyen. Nem azonnali eredmény, hanem apró, egymásra épülő lépések sora. Minden egyes nap, amikor képesek vagyunk elfogadni a lassúságot, amikor nem akarjuk sürgetni a folyamatokat, azzal egy újabb szirmot nyitunk a bennünk rejlő ametiszt rózsán. És ahogy a rózsa kibontakozik, úgy árasztja el a lelkünket a nyugalom és a bölcsesség lila fénye, segítve minket abban, hogy meglássuk a szépséget a várakozásban, a növekedésben. A türelem tehát nem passzív várakozás, hanem aktív teremtés – a belső béke és a harmónia virágának megteremtése.