A Türelem Boróka Illatú Csendje

A türelem gyakran elkerül minket, mint egy rejtőző erdei lény. Pedig ott van a szívünk mélyén, csak zajos világunkban nem halljuk a hangját. Elvárjuk, hogy azonnal beteljesüljenek a vágyaink, hogy a vetés után rögtön arathassunk. Elfelejtjük, hogy a magoknak idő kell, hogy gyökeret eresszenek, hogy táplálkozzanak a földből, hogy kibontakozzanak a napfény felé.

Egy régi legenda szerint a boróka bokor türelme tanította meg az embereknek az idő ciklusait. A bokor évekig csak lassan növekedett, látszólag semmi különöset nem produkált. Az emberek türelmetlenkedtek, kérdezgették, mire jó ez a lassú növekedés, ez a szerény megjelenés. Ám a boróka csendben gyökerezett, mélyen a földbe kapaszkodott, erőt gyűjtött a következő évszakokra. Aztán, amikor eljött a megfelelő idő, apró, illatos bogyókat hozott, amelyek gyógyírt jelentettek a testnek és a léleknek.

Nekünk is boróka türelemre van szükségünk. Meg kell tanulnunk bízni a folyamatban, abban, hogy minden a maga idejében érkezik. Nem kell siettetnünk a dolgokat, nem kell görcsösen ragaszkodnunk az elképzeléseinkhez. Engedjük, hogy a dolgok kibontakozzanak a maguk természetes ritmusában. Figyeljünk a belső csendre, hallgassuk meg a lelkünk üzenetét. Mert a valódi növekedés, a valódi beteljesülés a türelem boróka illatú csendjében születik.