A Türelem Borostyán Cseppjei

A türelem… olykor kővé dermedt csendnek tűnik, máskor vibráló, izgatott várakozásnak. Mindkettő egyaránt nehéz próbatétel. Épp a napokban, egy vén diófa alatt ülve figyeltem a hernyót, ahogy fáradhatatlanul mászik felfelé a törzsön. Lassú volt, szinte alig észrevehető a mozgása, mégis töretlenül haladt előre. Eszembe jutott, mennyire türelmetlen tudok lenni magammal és másokkal is. Rögtön akarnám a válaszokat, a megoldásokat, a fejlődést. Elfelejtem, hogy a növekedés időt igényel, mint a hernyó útja a fa tetejéig. Ahogy néztem a kitartó kis lényt, éreztem, ahogy a bennem lakozó türelmetlenség apró, borostyánszínű cseppekké válik, melyek lassan, de biztosan elkezdenek leperegni a szívemről. A diófa árnyékában megértettem, hogy a türelem nem passzivitás, hanem egy aktív, tudatos jelenlét, amely lehetővé teszi, hogy meglássuk a szépséget a folyamatban, ahelyett, hogy a végcélra fókuszálnánk kizárólag. A türelem a hit, hogy minden a maga idejében történik, és a mi dolgunk csupán az, hogy nyitott szívvel és lélekkel fogadjuk azt, ami elénk kerül.