A Türelem Borostyán Színű Fénye

A rohanás korát éljük. Azonnal akarunk mindent, elfeledve, hogy a legértékesebb dolgok a türelem gyümölcsei. Látom, ahogy sokan, köztük én is, türelmetlenül tépjük a földből a növényt, mielőtt még gyökeret ereszthetne, mielőtt virágba borulhatna. Egy vágybeteljesítés, egy megvilágosodás, egy lelki társ – mind-mind időt, gondoskodást és türelmet kíván.

Emlékszem, egyszer nagymamám kertjében ültem. Éppen egy aprócska borsómagot ültettem el. Alig vártam, hogy kihajtson, de nagymamám csak mosolygott. "Ne siettesd, kincsem," mondta. "A napfény, a víz és a türelem – ez minden, amire szüksége van." Napok teltek el, és én türelmetlenül kapirgáltam a földet, hogy lássam, mi történik odalent. Persze csak megzavartam a folyamatot. A nagymamám elmagyarázta, hogy minden dolognak megvan a maga ideje, a maga ritmusa. A türelem nem passzivitás, hanem a bölcs elfogadás művészete. Engedni, hogy a dolgok a maguk idejében bontakozzanak ki. Most már tudom, a türelem nem gyengeség, hanem hatalom. Erőt ad, hogy kivárjuk a megfelelő pillanatot, hogy a dolgok a legszebb formájukban nyilvánuljanak meg. Ahogy a borostyánban is évmilliók alatt zárul bele egy-egy apró lény, az idő teszi értékessé és egyedivé. Legyünk hát türelmesek önmagunkkal, másokkal és az élet nagy, rejtélyes folyamataival.