A Türelem Borostyán Szíve

A folyóparton ültem, a víz csobogása altatott. Egy öreg halász vetett hálót a vízbe, újra és újra, de a háló üres maradt. Türelmetlen lettem volna, feladtam volna, talán káromkodtam volna is. Ő azonban csendben, szinte rezzenéstelen arccal folytatta. Egyszer csak megkérdeztem tőle, hogyan képes ennyi csalódás után is kitartani. Elmosolyodott, ráncai mélyebbek lettek a napfényben. "Látod a folyót?" – kérdezte. "Sosem sietteti a tenger felé vezető útját. Tudja, hogy oda fog érni, ha engedi, hogy a saját ritmusában folyjon." És akkor megértettem. A türelem nem passzivitás, nem belenyugvás a rosszba. A türelem a mély bizalom gyakorlása, hogy a dolgok a megfelelő időben, a megfelelő módon fognak megtörténni. A türelem a szív borostyán színe, mely védelmet nyújt a pillanatnyi kétségbeesés jeges szelével szemben. A türelem az a bölcsesség, amely elismeri, hogy nem minden pillanat alkalmas a betakarításra, néha a vetés idejét kell megélni, a gondoskodás csendjében.