A Türelem Borostyánszínű Méze

A türelem. Sokszor vágyom rá, mint egy oázisra a sivatag közepén. Pedig bennem lakozik, csak néha a sietség homokja betemeti a forrását. Ma épp a csillagok is emlékeztettek rá, a lassú Szaturnusz az égen, mintha azt súgná: "Mindennek ideje van."

Egy idős méhész mesélte egyszer, hogy a legjobb mézhez türelem kell. Nem lehet siettetni a méheket, nem lehet erőszakkal elvenni tőlük, amit adni akarnak. Figyelni kell a virágzást, az időjárást, a méhek ritmusát. És a legvégén, amikor már tele a lépes, akkor is óvatosan, tisztelettel kell bánni a kaptárral. Ha kapkodunk, ha türelmetlenek vagyunk, a méz savanyú lesz, elveszti az édességét.

Én is így vagyok az életemmel. Amikor siettetni akarom a dolgokat, amikor azonnal akarok eredményt, akkor a végén csalódott leszek. A türelem nem passzivitás, hanem bölcs várakozás. Aktív jelenlét a pillanatban, miközben bízom abban, hogy minden a megfelelő időben érkezik. A türelem borostyánszínű méze lassan csordogál, de annál édesebb, annál értékesebb.