A Türelem Égi Vízcseppjei

Hajlamosak vagyunk a türelmetlenséget valami gyengeségnek, hibának tartani. Pedig a türelem nem a cselekvésképtelenség, hanem a mélységes bizalom gyümölcse. Egy kertész nem rángatja ki a földből a magot, hogy megnézze, gyökeret eresztett-e. Tudja, hogy a megfelelő időben, a Nap, a víz és a föld szeretetével a mag kibontakozik.

Én is ilyen kertész szerettem volna lenni önmagam számára. Tudni, hogy a lelkem mélyén elvetett magoknak idő kell. Idő a gyökeresedéshez, idő a növekedéshez, idő a virágzáshoz. Néha úgy éreztem, a csillagok is ellenem esküdtek, bolygók táncoltak gúnyosan az égen, mintha azt suttognák: "Még nem jött el az időd!" De rájöttem, a türelem nem a várakozás passzív elfogadása. Hanem aktív részvétel a folyamatban. Figyelni a jelekre, táplálni a magot, óvni a környezetet.

És ami a legfontosabb: szeretettel lenni önmagamhoz akkor is, amikor a várt eredmény nem azonnal mutatkozik meg. Mert a lélek kertje nem egy nap alatt virágzik. Hosszú, türelmes munka, odaadás és szeretet kell hozzá. És akkor, a legváratlanabb pillanatban, meglátjuk az első kibontakozó szirmokat. Akkor értjük meg igazán, hogy a türelem nem hiány, hanem az élet legnagyobb ajándéka. Az égi vízcseppek lassan, de biztosan formálják a sziklát is.