A Türelem Fehér Lótuszvirágai

A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint a legfényesebb csillagok egy felhős éjszakán. Pedig ott vannak, ragyognak, csak éppen a mi türelmetlenségünk az, ami elhomályosítja őket. Emlékszem, egyszer egy idős kertész mesélt nekem a lótuszokról. Azt mondta, a lótusz magjának hosszú időre van szüksége, hogy a sötét iszapban gyökeret eresszen, mielőtt a víz felszínére emelkedhetne és virággá nyílhatna. Ha siettetjük a folyamatot, ha megpróbáljuk kihúzni a sárból, mielőtt készen állna, sosem fog virágozni. Pontosan így van ez az életünkben is. Néha annyira vágyunk valamire, hogy elveszítjük a türelmünket és megpróbáljuk siettetni a dolgokat. Talán egy kapcsolatot, egy karriert, egy spirituális ébredést. De a dolgoknak megvan a saját ritmusuk. Engedjük, hogy a dolgok a maguk idejében történjenek, bízzunk a folyamatban, és legyünk türelmesek magunkkal és másokkal. Mint a lótusz, mi is kibontakozunk a sötétségből, és egy nap gyönyörűen fogunk virágozni. A türelem nem a várakozás passzív elfogadása, hanem az aktív bizalom a folyamatban.