A Türelem Gyöngyház Kagylóhéja

A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint egy rég elfeledett álom. Pedig ott rejtőzik bennünk, mélyen, a szívünk legcsendesebb kamrájában, egy gyöngyház kagylóhéjként, mely idővel, rétegről rétegre épül. Emlékszem, egy régi utazásom során egy apró, eldugott tengerparti faluba vetett a sors. Ott találkoztam egy idős halásszal, aki nap mint nap ugyanazzal a türelemmel vetette ki hálóját, mintha az élete múlna rajta. Sohasem panaszkodott, ha üresen húzta vissza, sohasem csüggedt el a hosszan tartó várakozástól. Egyik nap megkérdeztem tőle, hogyan képes erre a végtelen nyugalomra. Mosolyogva csak annyit felelt: "Látod, fiam, a tenger is türelmes. Nem adja könnyen a kincseit, de aki kitartóan várakozik, annak megmutatja a legszebb gyöngyöket." Akkor még nem értettem teljesen, de azóta rájöttem, hogy a türelem nem passzív várakozás, hanem egy aktív folyamat. Egy képesség, hogy elfogadjuk a pillanatot, hogy bízzunk a folyamatban, hogy megadjuk magunknak és a világnak a szükséges időt a fejlődésre. A türelem nem a cél elérésének a siettetése, hanem annak megértése, hogy minden a maga idejében érkezik el hozzánk, mint a tenger által formált gyöngyházkagyló, lassan, de biztosan.