A Türelem Gyöngyház Létrája

A türelem olykor elillan, mint a reggeli köd a nap első sugaraira. Kapkodunk, siettetünk, követelünk, mintha az univerzum tartozna nekünk valamivel. Pedig a teremtés lélegzete a türelemben rejlik. Emlékszem, egy régi kertész mesélte, hogy a bambusz öt évig csak a föld alatt növekszik, mielőtt egyetlen hajtás is a felszínre kerülne. Öt év türelem, öt év láthatatlan munka a gyökerekkel, hogy aztán pár hét alatt az égig törjön. Mi is ilyen bambuszok vagyunk, néha türelmetlenül várva a látható eredményeket. A türelem nem passzivitás, nem beletörődés. Sokkal inkább bizalom. Bizalom abban, hogy minden a maga idejében érik meg. Türelemmel tudjuk megfigyelni a jeleket, a lehetőségeket, türelemmel tudjuk meglátni a szépséget a lassúságban, a csendben. Türelem kell ahhoz, hogy meghalljuk a lélek suttogását a világ zajában, és ahhoz is, hogy elfogadjuk, néha a legjobb dolog, amit tehetünk, az az, hogy várunk. A türelem egy gyöngyház létra, mely a szívünkből az égig ér, és minden egyes lépcsőfoka egy lecke a bizalomról és a szeretetről.