A Türelem Halvány Rózsaszín Hajnala

Évekig harcoltam a türelem ellen. Kétségbeesetten akartam a válaszokat, azonnal akartam a beteljesülést. Mint a szél, ami letöri a virágot, mert nem érti, hogy annak időre van szüksége a kibontakozáshoz. Aztán jött egy pillanat, egy csendes hajnal, amikor megláttam a természetben a türelem valóságos arcát. Egy pók szövi a hálóját, kitartóan, napról napra, anélkül, hogy tudná, lesz-e zsákmánya. Egy fa növekszik lassan, évszázadokon át, gyökereit mélyen a földbe eresztve, anélkül, hogy siettetné az időt. Megértettem, hogy a türelem nem passzivitás, hanem bizalom. Bizalom abban, hogy az élet ritmusa bölcsebb, mint az én türelmetlen akaratom. Azóta, amikor a kétségbeesés szele megingat, emlékezem a pókra és a fára, és hagyom, hogy a türelem halvány rózsaszín hajnala átszínezi a lelkem.