A Türelem Jáspis Cseppkövei

Ma reggel a konyhaablaknál álltam, és néztem, ahogy az eső veri a járdát. Vártam valamire, de már nem is emlékeztem pontosan mire. Talán egy telefonhívásra, talán egy üzenetre, talán egy válaszra, ami sosem érkezett meg. A szívem egy apró, szürke kővé vált a mellkasomban.

Aztán eszembe jutott egy régi barlang, ahol gyermekként jártam. Ott, a mélyben, a sötétségben, láttam a cseppköveket. Millió évek alatt cseppről cseppre épültek fel, türelmesen, szüntelenül. Nem siettek, nem kapkodtak. Tudták, hogy idő kell a szépséghez, az erőhöz.

És akkor megértettem. A türelem nem passzív várakozás. Nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várjuk a csodát. Hanem azt, hogy közben is tesszük a dolgunkat, lassan, kitartóan, cseppenként építkezve. Minden egyes apró lépés számít. Minden egyes lélegzetvétel számít. Minden egyes mosoly számít.

A jáspis vörös erezete a vérünk áramlását, az élet lüktetését jelképezi. A türelem pedig az élet ritmusának elfogadása. Azt jelenti, hogy bízunk a folyamatban, még akkor is, ha nem látjuk a végét. Azt jelenti, hogy szeretettel és elfogadással viseltetünk magunk és mások iránt, tudván, hogy mindannyian a saját ütemünkben fejlődünk. A mai nap ajándéka a türelem, a cseppkövek bölcsessége. Lélegzem, várok, építkezem.