A Türelem Jáspis Édenkertje

Oly sokszor türelmetlenek vagyunk, leginkább önmagunkkal. Mintha egy pillanat alatt kellene kivirágoznunk, holott minden virágnak megvan a maga ideje a kelésre, a növekedésre, a kibontakozásra. És nem utolsó sorban a gyökerek eresztésére. A türelmetlenségünkkel épp ezt vágjuk el: a lehetőséget, hogy mélyre hatoljunk, hogy táplálkozzunk a földből, a múltunkból, a tapasztalatainkból. Kívánjuk a gyümölcsöt, de nem ápoljuk a fát.

Képzeld el a jáspist, ezt a földszínekben pompázó követ. Évezredek alatt formálódik, rétegről rétegre épül, magába zárva a természet bölcsességét. Ha egyetlen nap alatt akarna létrejönni, vajon lenne benne annyi erő, annyi tartás?

Mi sem vagyunk mások. A hibáink, a gyengeségeink, a tévedéseink – mind a jáspis rétegei. Ne ostorozzuk magunkat, amiért nem vagyunk tökéletesek, amiért nem tudunk azonnal megbocsátani, elengedni, szeretni. Engedjük meg magunknak a türelmet, a kegyelmet, hogy idővel minden a helyére kerül. Hagyjunk időt a lelkünknek, hogy meggyógyuljon, megerősödjön. És ha eljön az ideje, virágba boruljon. Engedjük, hogy a jáspis édenkertje lassan, de biztosan, kivirágozzon a szívünkben.