A Türelem Lapis Lazuli Éje

A türelem, az a mély éjszaka, ahol a csillagok lassan, megfontoltan gyúlnak ki. Nem a hirtelen fellobbanás, a vágyak azonnali beteljesülése, hanem a csendes várakozás művészete. Emlékszem, egykor a türelmetlenség uralkodott bennem, mint tomboló vihar. Mindent azonnal akartam, mintha az élet egy gyorsétterem lenne, ahol azonnal kapom a menüt. Aztán egy napon, egy régi, kopott bőrkötésű könyv került a kezembe, benne egy történet. Egy magról ültetett fáról szólt, melynek gondozója naponta ásott körbe, hogy megnézze, gyökeret eresztett-e már. Persze, a fa sosem nőtt, míg a gondozó el nem fogadta, hogy a növekedés időt igényel, hogy a gyökereknek csendre és sötétségre van szükségük. Akkor értettem meg, hogy a türelem nem passzív várakozás, hanem aktív együttműködés a természet rendjével. Ahogy a Hold is türelmesen járja útját, úgy kell nekünk is hagyni, hogy a dolgok a maguk idejében érjenek be. A türelem az a lapis lazuli éjszaka, ami megtanít látni a sötétben is, hogy minden, amire vágyunk, már úton van felénk, csak még nem érkezett meg.