A Türelem Lapis Lazuli Lépcsői

Oly sokszor szaladunk az időben, mint egy megvadult folyó, mely gátat nem ismerve rohan a tenger felé. Azt hisszük, ha gyorsabban mozgunk, közelebb kerülünk a céljainkhoz, a beteljesedéshez. Pedig a lélek nem ismeri a sietséget. A lélek a csendben, a várakozásban érik.

Emlékszem, egyszer egy idős kertészre, aki a virágait gondozta. Türelemmel, szinte hallhatóan suttogott nekik, biztatta őket a növekedésre. Megkérdeztem tőle, miért ilyen türelmes, miért nem sürgeti a virágokat, hogy nyíljanak ki hamarabb. Mosolyogva azt felelte: "A természet nem tűri a sürgetést. A virágnak idő kell, hogy kibontakozzon, hogy megmutassa a benne rejlő szépséget. Ha türelmetlen lennék, csak tönkretenném."

És valóban, a mi lelkünk is olyan, mint egy virág. Időre van szüksége, hogy kibontakozzon, hogy megmutassa a benne rejlő potenciált. A türelem nem passzivitás, hanem aktív várakozás. A hit, hogy a megfelelő időben minden a helyére kerül. Amikor elfogadjuk, hogy a dolgoknak idő kell, akkor engedjük meg a léleknek, hogy a saját tempójában fejlődjön. A türelem nem csak önmagunk iránt fontos, hanem mások iránt is. Ne várjuk el, hogy a szeretteink azonnal megváltozzanak, hogy megfeleljenek az elvárásainknak. Adjunk nekik időt és teret, hogy a saját útjukat járják. A türelem a szeretet egyik legszebb megnyilvánulása, egyfajta elfogadás és bizalom, mely a lélek mélyéről fakad. A lapis lazuli lépcsőkön lassan, de biztosan jutunk fel a magasabb szintekre, ahol a bölcsesség és a béke vár ránk.