A Türelem Lápisz Lazuli Éje

Néha úgy érzem, a lelkem egy kietlen, csillagtalan éjszaka. A türelmetlenség karmestere pedig vadul vezényli bennem a zajos zenekart. Azonnal akarom a választ, most kell a megoldás, sürget az idő. Mintha a sors egy gigantikus homokórával állna felettem, és minden egyes szemcse zuhanása fájdalmasan emlékeztetne a halandóságomra.

Emlékszem, egyszer nagymamám, aki kertész volt, egy picinyke magot nyomott a kezembe. Azt mondta: "Ez a türelem virága. Gondozd, öntözd, és hagyd, hogy a saját tempójában bontakozzon ki." Én pedig türelmetlenül kapirgáltam a földet naponta, vajon kibújt-e már. Persze, nem bújt ki. Csak akkor mutatta meg magát, amikor már lemondtam a sürgetésről, amikor elengedtem a várakozást, és csak a gondoskodásra figyeltem.

A Hold ma a Nyilasban jár, a kalandvágyó, türelmetlen jegyben. Pedig a válaszok néha nem a rohanásban, hanem a csendben érkeznek. A lápisz lazuli éje arra tanít, hogy a sötétség is lehet bölcs, hogy a csillagok nem feltétlenül azonnal gyúlnak ki. A türelem nem passzivitás, hanem a lélek mély, aktív jelenléte a pillanatban. Elfogadás, hogy a dolgok akkor történnek, amikor meg kell történniük. Hagyjuk a magot növekedni, a csillagokat ragyogni a saját idejükben. Higgyünk a folyamatban, és érezzük a türelem lápisz lazuli éjének mély, nyugtató erejét.