A Türelem Lazúrkék Lépcsői

Oly sokszor érezzük úgy, hogy azonnal kell elérnünk céljainkat, vágyainkat. Mintha az Univerzum egy gyorsétterem lenne, ahol pár perc alatt elkészül a "boldogságmenü". Pedig a valódi növekedés, a valódi beteljesülés lassan, fokozatosan érkezik. Mint amikor egy virág kibontja szirmait a nap felé: nem rángathatjuk, nem siettethetjük a folyamatot. Hagyni kell, hogy a természet végezze a dolgát. Én is sokáig küzdöttem ezzel a türelmetlenséggel. Úgy éreztem, mintha lemaradnék valamiről, mintha mindenki más gyorsabban haladna. Aztán egy nap, egy régi templom romjainál ülve, megpillantottam egy pici, kék virágot, ami a kövek közül bújt elő. Olyan törékeny volt, mégis olyan erősen kapaszkodott az életbe. Akkor értettem meg, hogy a türelem nem passzivitás, hanem egyfajta belső erő. Az a képesség, hogy elfogadjuk a jelen pillanatot, és bízzunk abban, hogy minden a maga idejében történik meg. Azóta, amikor türelmetlennek érzem magam, elképzelem azt a kis kék virágot, és emlékeztetem magam arra, hogy a legszebb dolgok a lassú növekedés gyümölcsei.