A Türelem Lazúrkék Végtelensége

Olykor, mikor a vágy tüze perzsel bennünk, és a jövő gyümölcse éretlenül hull a kezünkbe, megfeledkezünk a türelem mélységes kékjéről. Mintha a Lazúrkő végtelen horizontja elnyelné minden reményünk, minden álmunk. Pedig épp a türelem az, ami megérleli a magot, ami formát ad a gondolatnak, ami elhozza a teljességet. Emlékszem egy régi történetre, egy kertészről, aki egy napraforgót akart nevelni. A magot elvetette, locsolta, gondozta, de a virág nem akart kibújni a földből. Türelmetlenül ásni kezdett, hogy megnézze, mi történik odalent. Megzavarta a gyökereket, és a kis hajtás elhervadt. Tanulság: a természetnek, az életnek, és önmagunknak is időre van szüksége. Ne siettessük a folyamatot, mert azzal csak kárt okozunk. Engedjük, hogy a Lazúrkő bölcsessége átjárjon minket, és emlékeztessen arra, hogy minden a maga idejében érik be. A türelem nem passzivitás, hanem a bölcs várakozás művészete. A hit csendes ereje.